Felületesen szemlélve ugyan gazdagnak és ezáltal erősnek tűnhet a kontinens, a felszín alatt azonban mély identitásválság van kibontakozóban, amely szemlélteti Európa voltaképpeni gyengeségét.

Vitathatatlan, hogy napjainkban az értékek hanyatlásának vagyunk tanúi. Ennek hátterében egy kulturális elgyökértelenedés és minden korábbinak az elvetése áll. Tünetei pedig az egyre erősödő relativizmus, az elharapódzó individualizmus, tetszőlegesség, woke-izmus és genderizmus – összességében egy túltengő liberalizmus, amely szabadosságba csap át.

Az ideológiai trendek, köztük a nyugati keresztény kultúrának mint irányadó kultúrának az elutasítása, valamint a tényszerű történések, mint az idegen kultúrkörökből származó emberek tömeges bevándorlása hozzájárulnak az önkép elhalványulásához. Ebben a vélt befogadó, teljes mértékben toleráns társadalomban elmosódnak a csoportok határai, a „Ti és Mi“ fogalma egyre komplexebbé és érthetetlenebbé válik, és az ember a régiek helyett új ellenségképeket keres, amelyek összekovácsolják a közösséget. Ezek többnyire absztrakt fogalmak, mint a rendszerszintű elnyomás vagy a globális felmelegedés, az ellenük folytatott küzdelem pedig rendszerint olyan eltúlzott, olykor kultuszjellegűvé váló rögeszmékké fajul, mint az identitáspolitika vagy a „klímaőrület“.

A jövőbe vezető út: vissza a gyökerekhez

Mindeközben Magyarország eltérő pályán mozog, és a zsidó-keresztény eredetéhez való visszatérés útján jár. Emiatt az ország gyakran kerül összetűzésbe más nyugati államokkal – mindenekelőtt Németországgal –, aminek megnyilvánulása a médiában megjelenő, túlnyomórészt negatív Magyarország-kép.

Ha azonban nem hagyjuk, hogy a média berlini és hamburgi távdiagnosztái által másokról alkotott kép befolyásoljon minket, akkor semleges nézőpontból szemlélve megállapíthatjuk, hogy a Magyarország körüli viták gyakran többet árulnak el Németországról, mint fordítva. A németországi konzervatívok helyzetét elnézve aligha meglepő, hogy manapság politikai súrlódások tapasztalhatók a két ország között.

Magyarország összekapcsolja az eredendő keresztény kultúrát a szociális piacgazdaság alapelveivel. Ez csak azért lehetséges, mert Magyarország vezetése – erős választói felhatalmazással – valóban keresztül tudja vinni akaratát. Központi elem ebben a zsidó-keresztény kultúra, amely értéknek alapként kell szolgálnia a mai magyar nemzet számára. Már a magát magyarnak valló Habsburg Ottó is meg volt győződve arról, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy egyáltalán nem lesz. Ennek mentén minősül a család, mint természetes emberi közösség a társadalom alapjának, és ezzel összefüggésben becsülik az Európán belüli egyházak, települések, régiók és nemzetek szerepét.

Ez az értékalap vezérfonalként szövi át a magyar közéletet és politikát, noha Magyarország alapvetően nem tisztán katolikus ország. Ugyanúgy meghatározó az ország természetes sokszínűsége abból a sokrétű vallási-kulturális tájképből adódóan, amelyet a reformátusok, az evangélikusok, a zsidók és számos más vallási közösség, valamint a különféle kisebbségi jogokkal védett 13 elismert őshonos kisebbség alkot. Budapest Európa egyetlen olyan fővárosa, ahol több zsidó él, mint muszlim. A zsidó kultúra különösen fontos része Magyarországnak, ami miatt politikai téren is zéró tolerancia van érvényben az antiszemitizmussal szemben.

A magyarok családpolitikája

A család a közösség fennmaradásának alapja; ezt az Alaptörvény is kimondja. Ugyanígy alkotmányjogilag van rögzítve az Istenre való hivatkozás, valamint az a nemek szerinti meghatározás, hogy az apa férfi, az anya pedig nő. Ami azonban 30 éve még konszenzus volt, ma már viták kereszttüzében áll. Ez is talán többet árulhat el a német társadalomról, mint Magyarországról.

Hasonló kategóriába tartozik a vitatott gyermekvédelmi törvény is, amely a gyermekek korai szexualizálása ellen irányul. Nem is csinálnak titkot abból, hogy a cél a kiskorúak genderideológiával szembeni védelme és az, hogy a szexuális felvilágosítás kizárólag a szakképzett iskolai személyzet és a szülők hatáskörébe tartozzon. Ez különösen Németországban nagyon aktuális téma az önrendelkezési törvény miatt; itt is megfordítható az a kérdés, hogy mi vezérli Magyarországot a gyermekvédelmi törvény tekintetében, és felvethető, hogy vajon Németország nem észleli-e azokat a problémákat, amelyek a kiskorúak szexuális felvilágosításával együtt járnak.

A magyar családpolitika kétségkívül konzervatív, ám vannak gyümölcsei. Adómentességek hivatottak ösztönözni, hogy a családok több gyermeket vállaljanak. Így például azok a 30 év alatti nők, akik gyermeket nevelnek, nem fizetnek adót. Sőt, a négy vagy többgyermekes nők egész életükben nem adóznak többé. Egyidejűleg az állam támogatja a lakásépítést és a gyermekgondozást. Egy háromgyermekes család akár 80 ezer euró összegű támogatásra számíthat a lakásépítésnél. Mindeközben az anyáknak járó csecsemőgondozási díj összege még magasabb is lehet a korábbi fizetésnél. Az eredmények magukért beszélnek. A születési arányszám az elmúlt években az 1,2-es történelmi mélypontról 1,6-ra emelkedett. Egyidejűleg közel kétszeresére nőtt a házasságkötések száma, a válások ritkábbak, az abortuszok száma pedig – büntetőjogi szigorítás nélkül – felére csökkent.

A magyar szociális állam

Mindez egy „workfare” rendszeren alapul, amelynek középpontjában az áll, hogy a puszta újraelosztás helyett az ember a saját munkájával keresse meg a pénzét. Egykulcsos, 15 százalékos adó van, amelyből önkéntes alapon egy százalékot valamely egyháznak, további egy százalékot pedig egy tetszés szerinti nem kormányzati szervezetnek lehet felajánlani; a társasági adó pedig 9 százalék. Az örökösödési adót eltörölték és 2010 óta mintegy egymillió új munkahely jött létre ezen intézkedések eredményeként. Főszabály szerint minden szociális intézkedés mindig valamiféle munkához van kötve, ami gyakran munkahelyteremtési intézkedések útján valósul meg.

A társadalmi paktumot így a teljesítmény kultúrájának fenntartása révén a szociális segélyek kedvezményezettjei körében is érvényesítik. Mindez a Magyarország modernizálására irányuló sokrétű intézkedésekkel – köztük az 5G alapú digitalizációval és a széles sávú hálózatok kiépítésével vagy a különféle infrastrukturális projektekkel – párosulva azt eredményezte, hogy nagymértékben egyensúlyba került egymással a közjó és az egyének érdeke. Egyidejűleg Európa-szerte Magyarországon az egyik legmagasabb a lakástulajdon aránya – ez a szociális biztonság egy egészen más fajtája, amely hozzájárulhat az európai életmód fenntartásához.

Migráció és szolidaritás Magyarországon

Ennek a nyugati keresztény életmódnak a fenntartása az egyik oka Magyarország vitatott migrációs politikájának is. Itt nem egy merő idegenellenességből adódó teljes elzárkózásról van szó, hanem Magyarország zsidó-keresztény identitásának megőrzéséről. Ez a nyugati keresztény irányadó kultúra Magyarország történelmi öröksége, és minden nemzetnek saját felelősségére meg kell határoznia, hogyan bánik ezzel. Magyarország számára ebből adódóan még inkább államérdek és morális kötelesség az üldözött keresztények segítése. Ezért a Hungary Helps nevű állami szervezet világszerte fellép az üldözött keresztények érdekében.

Ez azonban természetesen nemcsak a keresztényekre vonatkozik: a Stipendium Hungaricum révén több mint 3000, túlnyomórészt nem keresztény ösztöndíjas részesül támogatásban Magyarországon belül. A szolidaritással együtt jár a szubszidiaritás is, és ezért hisz Magyarország a nemzetek Európájában is. Az a toleranciaajánlat van érvényben, amely szerint minden állam számára lehetővé kell tenni, hogy úgy alakítsa a saját társadalmát, ahogyan azt a lakosai helyesnek érzik.

Magyarországon e tekintetben meghatározó a saját történelmi tapasztalat, nem utolsósorban a nemzetiszocializmus és a kommunizmus alatti kettős diktatúra tapasztalata, amelynek nyomán különösen erős elutasítottság övezi a totalitarizmus valamennyi típusát, és mindent, ami akár csak látszólag is ebbe az irányba mutat.

A családpolitika, a szociálpolitika és a migrációs politika e hármassága jelentősen hozzájárult a bűnözés erőteljes visszaeséséhez, amely még ma is megfigyelhető. Nem mindig volt ez így: 30 évvel ezelőtt még gyakorlatilag mindennaposak voltak az autólopások és a betörések. Azóta azonban Magyarország messzemenően élhető országgá változott, ami abban is megnyilvánul, hogy egyre több német költözik Magyarországra.

A keresztény Magyarország

Ami a magyarországi kereszténységet illeti, a mindenfajta kérdezősködéssel szembeni elutasító lázadás kultúrája miatt nehéz megmondani, milyen méretű még az adott egyházközösség, és pláne azt, hogy merre fejlődik. A hivatalos népszámlálási adatokon túl azonban abból lehet kiindulni, hogy a magyarok akár 40–50 százaléka is katolikus, és 15–20 százaléka református.

Az utóbbi időkben az egyház ismét egyre nagyobb részt vállal az oktatásból. Így Magyarországon az egyházi gimnáziumok aránya az utóbbi tíz évben 10 százalékról 25 százalékra nőtt; összességében az összes oktatási és gondozási intézmény 12 százaléka áll egyházi irányítás alatt. Mindent összevetve a kereszténység felívelőben van. Ez az az út, amely mellett Magyarország döntött, és maga a pápa is többször dicsérte Magyarország erőfeszítéseit, sőt, „különösen ökumenikus jellegű hídépítőnek” nevezte az országot, és a legutóbbi, 2023-as magyarországi látogatásán lelkesítően hatott az országban élő valamennyi keresztényre, köztük sok reformátusra is.

Magyarország külpolitikai jövője

Ami Magyarország jövőstratégiáit illeti, az ország legszívesebben elkerülné az újbóli blokkosodást, mivel az eddigiekben leginkább rossz tapasztalatai voltak a blokkokkal. Ehelyett többpólusú világrendre rendezkedik be, és lehetőség szerint békés egymás mellett élésre törekszik a világ valamennyi országával és kultúrájával. Nagy remények fűződnek Európa stratégiai szuverenitást célzó törekvéseihez, ugyanakkor félő is, hogy ezt drágán kell kivívni.

Magyarország azonban nagyon is kész harcolni és erőfeszítéseket tenni Európáért, és magyar nemzetként Európa része kíván lenni. Mindamellett szükség van egy konnektivitási stratégiára és lépéseket kell tenni egymás irányába. Ehhez pedig elengedhetetlen a globalizált világ fenntartása, elkerülve minden elzárkózást.

A szöveg a „Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért” igazgatójának, Bauer Bencének a német Katolikus Vállalkozók Szövetsége (BKU) karácsonyi rendezvényén, 2023. december 11-én Berlinben elhangzott beszédén alapul.