Öt évvel ezelőtt alapították meg a Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért. A jubileum alkalmából a Budapester Zeitung Bauer Bencével, Intézetünk igazgatójával beszélgetett az eddig megtett útról és a jövőbeli tervekről. Az interjút Jan Mainka, az újság főszerkesztője vezette.

Mi motiválta öt évvel ezelőtt az intézet létrehozását?

A legfőbb motivációt az jelentette, hogy aktívan hozzájáruljunk a magyar–német kapcsolatok erősítéséhez. Noha Németország történelmi, kulturális és gazdasági szempontból is kiemelkedő jelentőségű Magyarország számára, korábban mégsem létezett olyan intézmény, amely kifejezetten e kapcsolatrendszer ápolására jött volna létre. Németországban működik például Lengyel–Német Intézet vagy a Francia–Német Intézet Ludwigsburgban – nálunk azonban korábban nem volt ezekhez hasonló szervezet. Küldetésünk középpontjában így az áll, hogy mindkét ország irányába közvetítsünk információkat, tisztázzuk a félreértéseket, illetve lehetőség szerint megelőzzük azokat. Korábban nem létezett olyan intézmény, amely hosszú távon, célzottan és ágazatokon átívelően foglalkozott volna a magyar–német kapcsolatokkal.

Öt évvel ezelőtt, amikor megalapítottam az intézetet, az alapok megteremtése volt a legfőbb feladat: ki kellett alakítani a szervezeti struktúrát, munkatársakat kellett felvenni. Csak ezt követően kezdődhetett el az érdemi munka – publikációk előkészítése, kapcsolatok építése, partnerintézmények felkutatása. Mára elmondható, hogy az intézet megszilárdította helyét: Magyarország-szerte a „Németország-intézetként” váltunk ismertté. Tavaly 71 rendezvényt szerveztünk, több mint 550 médiamegjelenésünk volt, és számos vendégoktatót, valamint meghívott előadót fogadtunk. Kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkezünk, és büszkén mondhatom, hogy ma már Németország bármely városában képesek vagyunk akár egy 100 fős rendezvényt is megszervezni.

Az intézet nevében a „német” kifejezés tudatosan Németországra utal, vagy inkább a német nyelvterület egészére vonatkozik?

A Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért nem csupán a magyar–német kétoldalú kapcsolatok intézete kíván lenni, hanem a teljes német nyelvterület lefedése a cél. Valójában nevezhetnénk az intézetet Magyar–Német–Osztrák–Liechtensteini–Svájci–Luxemburgi Intézetnek is, de meg kell hagyni, hogy ez meglehetősen furcsán hangzana. Rendezvényeink a teljes német nyelvterületet érintik, bár jelenleg leginkább Németországra és Ausztriára helyezzük a hangsúlyt. Svájcban korábban már tartottunk eseményeket, és idén tanulmányutat tervezünk Kelet-Belgium német nyelvű területeire is, hogy megismertessük a hallgatókkal a németek mindennapjainak ezen valóságát is. Így mára már nem pusztán egy bilaterális kapcsolatokkal foglalkozó intézet vagyunk; tevékenységünk a teljes német nyelvű térséget lefedi.

 

Milyen szerepet tölt be az intézet az MCC-n belül és Magyarország külkapcsolati rendszerében? Változott ebben a relációban bármi is az elmúlt évek során?

A Magyar–Német Intézet a Mathias Corvinus Collegium hat kutatóintézetének egyike, és elsősorban a német nyelvű ügyekért felel. Bizonyos értelemben különleges helyzetben vagyunk: más intézetekkel – például a Migrációkutató Intézettel vagy a Klímapolitikai Intézettel – ellentétben nem egyetlen tematikus területre koncentrálunk, hanem számos témát fedünk le. Fókuszunk azonban továbbra is a tehetséggondozásra helyeződik. Kurzusokat és workshopokat szervezünk az MCC hallgatóinak, és igyekszünk minél rangosabb, inspirálóbb előadókat meghívni, hogy új perspektívákkal lássuk el őket. Célunk természetesen a kétoldalú kapcsolatok javítása is, ugyanakkor civil intézmény vagyunk, nem a Külgazdasági és Külügyminisztérium részeként működünk. Az intézet inkább mintegy találkozási pontként szolgál a tudományos, a diplomáciai, a politikai élet és a média képviselői, valamint a magyar hallgatók között.

Bár – ahogyan azt a teljes MCC is teszi, – egy polgári és szabadságelvű értékrendre építünk, nyitottak vagyunk más véleményekre is. Meggyőződésünk, hogy a szabad véleménynyilvánítás és az őszinte párbeszéd a demokratikus társadalom stabilitásának és sikerének legfőbb alapja. Vendégeink többsége – ha politikailag egyáltalán besorolható – a polgári pártokhoz, különösen az Unió-pártokhoz áll közel, de érkeztek már hozzánk az SPD vagy az FDP köreiből is.

Öt évvel ezelőtt az intézet egy teljesen érintetlen területre merészkedett, így fokozatosan kellett kiérdemelnie létjogosultságát. Hogyan változott ennek alapján az intézet feladatköre és profilja ez alatt az idő alatt?

Az egyértelmű, hogy minden intézménynek tudnia kell igazolni saját létjogosultságát. Az MNI azonban világos célkitűzéssel jött létre: a Németországgal és bővebben értelmezve, a teljes német nyelvterülettel történelmileg kialakult, sűrű kapcsolati hálóval átszőtt rendszer ápolása és fejlesztése. Ezzel a vízióval indultunk el 2020 végén, eddig is ezt a célt követtük, és a jövőben is ezt fogjuk tenni.

Ahogyan azt már korábban említettem, munkánk kezdetben elsősorban új kapcsolatok és partnerek felkutatására és kiépítésére irányult. Mára ezen a területen annyiban változott a helyzet, hogy szerteágazó és stabil kapcsolati hálóval rendelkezünk, amelyet folyamatosan bővítünk.

Ez nagymértékben megkönnyíti a munkánkat, és lehetővé teszi, hogy más tevékenységi területekre is nagyobb hangsúlyt fektessünk, például tudományos munkánkra – így Intézetünk immár három éve évkönyvet is megjelentet.

Mely hazai és külföldi intézményekkel működnek együtt? Melyek azok az együttműködések, amelyek eredményesnek bizonyultak, és milyen további együttműködések vannak még kilátásban?

Az elmúlt években számos hazai és külföldi partnerrel dolgoztunk együtt. Egyes együttműködések projektalapúak voltak, mások tartós szakmai kapcsolatokká fejlődtek. A hosszabb távú kooperációk közé tartozik a berlini székhelyű, konzervatív The Republic think tank, valamint a Stiftung Wissenschaft und Politik, amely a német szövetségi kormány és a Bundestag független külpolitikai tanácsadó alapítványa. Velük az elmúlt öt évben több workshopot is szerveztünk. Hasonló kapcsolat alakult ki a Bécsi Diplomáciai Akadémiával is, amellyel több rendezvényt és egy diákoknak szóló, bécsi szakmai tanulmányutat valósítottunk meg. Partnereink között szerepel továbbá az Academy of International Affairs Nordrhein-Westfalen, valamint Bécsben a Liberaler Klub és a Wiener Ringstraßenakademie is, amely az MCC-hez hasonlóan szintén tehetséggondozással foglalkozik.

Milyen szempontok alapján választják ki a vendégoktatókat és előadókat? Illetve milyen visszajelzések érkeznek a megkeresett személyektől?

A vendégoktatók és előadók kiválasztásánál több szempontot is figyelembe veszünk, de elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az adott téma hozzáadott értéket jelent-e a magyar közönség és a hallgatók számára, illetve szolgálja-e a kétoldalú kapcsolatok elmélyítését. Úgy gondolom, hogy ebben sikeresnek vallhatjuk magunkat, hiszen rendezvényeink nagy népszerűségnek örvendenek a magyar közönség körében, és rendszerint nagy érdeklődés mellett zajlanak. Vendégeink számára átfogó látogatói programot szervezünk, és közvetlen kapcsolatba hozzuk őket a magyar tudományos, diplomáciai, közigazgatási, politikai, kulturális, médiabeli, valamint civil szereplőkkel. Az elmúlt öt év egyik legfontosabb tanulsága számomra az, hogy a személyes, megbízható kapcsolatok jelentőségét nem lehet túlbecsülni.

A kiválasztás során tudatosan kerülik a pártpolitikusokat. Ez a jövőben változhat?

Vendégeink többsége valóban a civil szférából, a tudomány világából vagy alapítványi körökből érkezik, de aktív politikusokat is fogadtunk már. A legnagyobb sajtóvisszhang talán Boris Palmer tübingeni főpolgármester látogatását kísérte. Nem zárkózunk el tehát politikusoktól sem, de mindig mérlegeljük, hogy az adott személy milyen értéket kínál a közönségünknek és elősorban a diákoknak.

Egy évvel ezelőtt a Fidesznél irányváltás történt: a korábbi szövetségesek, a CDU és a CSU helyett az AfD felé fordult. Milyen hatással volt ez az intézet mozgásterére? Meghívhatnak-e ma olyan vendégeket, akiket még egy évvel ezelőtt más, potenciális meghívottakra való tekintettel inkább nem kerestek meg?

Független think tankként a magyar civil társadalom részei vagyunk. Mi a nyílt párbeszédet és az eszmecserét támogatjuk a tudomány, az akadémiai szféra, a média, a diplomácia és a politika képviselőivel, döntéshozóival és véleményformálóival. A politikának ebben csupán alárendelt szerep jut, pártpolitikával pedig egyáltalán nem foglalkozunk. A pártpolitikai megfontolások és változások ezért a munkánk szempontjából nem bírnak különösebb jelentőséggel. Alapvetően a német közélet minden demokratikus döntéshozójával és véleményformálójával készek vagyunk párbeszédet folytatni.

Az érdekes és szakmailag releváns előadók, illetve azok között, akik még éppen beleférnek a német mainstream szerinti „politikai korrektség” kereteibe, a mérlegelés olykor valóban komoly egyensúlyozást jelenthet. Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni? Hol húzzák meg a határokat és milyen elmozdulásokat tapasztalnak?

Magyarországon nem jellemző az a „nagyon német“ kifejezés, ami a „kontaktbűn” jelensége, ugyanakkor természetesen figyelembe kell vennünk a német érzékenységeket is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy szakmai munkánkban nem engedünk tartalmi előírásoknak. A politikai spektrum minden szereplője szívesen látott nálunk – a szélsőséges irányzatok képviselőit kivéve.

Milyen terveik vannak a következő öt évre?

Úgy gondolom, hogy mára az intézet stabil és jó alapokon áll. Természetesen mindig van tér a fejlődésre, de a jövőben elsősorban a meglévő tevékenységeink további erősítésére és elmélyítésére szeretnénk összpontosítani. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani elkötelezett munkatársaimnak – nélkülük az intézet munkája ebben a formában nem valósulhatna meg.