Előzetes hatósági megállapítások szerint egy ismert szélsőbaloldali szervezet áll a hétvégi németországi terrortámadás mögött, mely a második világháború évei óta a legnagyobb áramkimaradást okozta a fővárosban. A Lichterfelde erőmű elleni támadás következtében szombattól kezdve mintegy 45.500 háztartásban közel 100.000 lakos, valamint 2.200 kis és nagyobb üzem maradt áramellátás és fűtés nélkül elsősorban Berlin dél-nyugati kerületeiben. Az érintett városrészekben végül szerda délután állt helyre a teljeskörű szolgáltatás. Az iskolákat viszont egész héten zárva tartják az érintett kerületekben.

A kialakult helyzet újabb látleletét adja napjaink Németországát súlytó összetett belpolitikai kihívásokról, melyre láthatólag nem tud, vagy nem akar a német politikai elit választ adni. Az egykor hatékony és pragmatikus német államigazgatás mára önön maga paródiájává vált – nem véletlenül véli a németek immár döntő többsége azt, hogy az állam alapvetően képtelen feladatai ellátására. A problémák megoldásához szükséges tényszerű diskurzus létrejöttét elsősorban a közbeszéd szabadsága felett Damoklész kardjaként lebegő baloldali ideológiai „korrektség” gátolja, illetve a „harc a jobboldal ellen”, melyek könyörtelenül lecsapnak mindazokra, akik sokszor egyszerűen csak a nevén kívánnak nevezni a különböző problémákat, mint migráció, gazdaság, belbiztonság, társadalompolitikai kérdések, a balos NGO-k ügye. A szombati terrorcselekedetet is eleinte csak „gyújtogatásnak”, majd „szabotázsnak” nevezték. De továbbra is tabutémának számít a baloldali NGO-k, a baloldali szélsőségesek, az Antifa illetve más terrorszervezet közötti kapcsolatok, összefonódások feltárása. Ezen „civil” szervezeteket az állam nemcsak tolerálja, hanem sokszor közvetve finanszírozza is. Például a CDU-s kultúrállamminiszterhez tartozó hivatal egy olyan könyvkiadót finanszírozott egy 50.000 Euros díjjal, mely egyes tanulmányköteteiben arra ad praktikus segítséget, hogyan lehet ilyen büntettek esetén elhomályosítani a nyomokat. A német állam majdhogynem egy tudatlan cinkostárs.

A tavaly februári szövetségi választások előtt tett harcias nyilatkozatok ellenére a saját magát nehéz belpolitikai helyzetbe hozó CDU/CSU és személyesen Friedrich Merz kancellár a többségi kormányzás érdekében rákényszerül az SPD-vel való „kényszerházasságra”, amely így kisebbségi koalíciós pártként – rekord alacsony választói támogatottság mellett – hatalmas zsarolópotenciállal rendelkezik. Így az olyan, pártpreferencia alapján túlsúlyban lévő, jobboldali, konzervatív szavazók számára kulcsfontosságú kérdések esetében, mint a migráció visszaszorítása, a belbiztonság megerősítése, vagy a gazdaság hatékonyságának fokozása sokszor csak látszatintézkedésekre futott a közel 250 napja kormányzó Merz-kormány számára. Nem véltelenül zuhant be a kormány és a kancellár népszerűsége az elmúlt hónapokban, míg az AfD stabilan őrzi a felmérésekben a választók egynegyedének bizalmát.

Nem könnyítik meg a kancellár munkáját a német mainstream média sajátos működési elvei sem. Az egy-egy a jobboldalról érkező elszólásra hiénaként ráugró mainstream média szolgáltatók (lásd a tavaly végi túlfűtött vitát a kancellár berlini „városképpel” kapcsolatos kijelentéséről) mára egy olyan képtelen helyzetet idéztek elő, hogy a kancellár inkább napokig hallgat egy baloldali terroristák által elkövetett támadás tényéről, mintsem vállalja az esetleges újabb konfrontációt az ideológiailag vezérelt médiamunkásokkal, vagy saját kormányának tagjaival. A jobboldali e téren nemcsak nem vállalja fel a kultúrharcot, hanem fél tőle, illetve egyenesen tagadja annak létét. Ezzel viszont egyre több teret enged a baloldalról érkező szélsőségeknek.

A szövetségi kormány választói akarattal szembemenő tétlensége nemcsak a politikai rendszerbe vetett hit megrendüléséhez járulnak hozzá, hanem azon vélemény elterjedéséhez is, mely szerint Németországban láthatólag eltérő megítélés alá esik a bal-, vagy jobboldali szélsőséges ideológiák nevében elkövetett tettek elbírálása, magyarul a balterrorizmust eltűrik.

Nincs ez másképp a terrortámadást vasárnap magára vállaló „Vulkáncsoport” esetében sem. Bár a 2011 óta aktív csoport az elmúlt 15 éveben legalább 11 támadásért tehető felelőssé az ökoterrorista szervezet tagjai mindezidáig hatékonyan kerülték el a felelősségre vonást hiába köthető több jelentős támadás hozzájuk – a közbeszéd, a politika és a média nagy részének hallgatása mellett. Vélhetően a csoport áll a Berlin közeli Grünheidében található Tesla gyár elleni többszöri támadás mögött is. Ahogy a mostani esetben úgy a múltban is magasfeszültségű kábelek, villanyelosztók, vagy más fontos hálózati elemeket gyújtottak fel az elkövetők. Biztonságpolitikai szakértők szerint állításukkal szemben a csoport tagjai tudatosan támadnak olyan célokat, melyek sérülése az ipari szereplők mellett a lakosság számára is érzékelhető negatív hatással lesz. A német hatóságok semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni a Vulkáncsoporttal szemben, viszont ártatlan állampolgárok internetes megszólalásaiért kora hajnalban oda dirigált rendőrbrigádok vonulnak fel az érintett házában.

A cél az, hogy olyan károkat okozzanak, amelyek csak nagy erőfeszítésekkel és nem rövid távon orvosolhatók. Ezzel a szélsőbaloldali csoport minden kétséget kizáróan elfogadja a nem érintett személyek esetleges károsodását – még ha cinikusan elnézést is kérnek cselekményeik „kevésbé tehetős emberekre gyakorolt hatása miatt – az együttérzés a tehetősebb emberek esetén erősen korlátolt” – így áll a közleményükben. Illetve azt is írták, hogy „nem tudjunk magunknak megengedi a gazdagokat”. A sajtónak eljuttatott írásos nyilatkozat a terrortámadást ezúttal is „a fosszilis energiaipar” elleni fellépés szükségességével indokolta meg a csoport, melynek érdekében „sajnálatra méltó”, de egyben elfogadható járulékos kár az egyszerű állampolgárokat is súlytó és veszélyeztető áramkimaradás előidézése. Elszomorító, hogy a német állam a saját kritikus infrastruktúráját és állampolgárait ismételten képtelen hatékonyan megvédeni.

A támadás következtében a téli fagyokban berliniek tízezrei maradtak áram és fűtés nélkül, sokan öt napig voltak kénytelenek várni az elektromosállam ellátás helyreállítására. A szövetségi kormány mellett sok kritikát kapott a Berlin élén álló CDU-SPD városvezetés is. Hiába számít Kai Wegner kifejezetten konzervatív, rendpárti politikusnak a CDU-n belül az országos szintű jelenségek helyben is éreztették hatásaikat. Így sokak számára érthetetlen volt miért kényszerülnek idős nyugdíjasok iskolák tornatermében kialakított tömeges kényszerszállásokra egy olyan városban, mely novemberi hírek szerint 2025-ben közel 900 millió eurót fordított migránsok elszállásolásra. A közfelháborodásra válaszul, a tétlenséggel kapcsolatos vádakat visszautasító városvezetés, bejelentette, hogy utólagosan átvállalja azon lakosok hotelköltségeit, akik végül kénytelenek voltak az áramkimaradás idejére otthonukból elköltözni – korábban a város „jutányos” éjszakánkét mintegy 70 euróba kerülő elszállásolást ajánlott fel az értintettek számára, melyet azok saját zsebükből fizethettek volna. Meglepő, hogy a kerületben szállásokon elhelyezett migránsokat egy másik kerületben lévő, fűtött és kifogástalan áramellátással ellátott migránsszálláson helyeznek el közpénzen.

Az áramellátás teljeskörű visszaállítása ellenére a városban csak fokozatosan áll helyre az élet. Számos közintézményhez hasonlóan a héten zárva marad a legtöbb berlini oktatási intézmény is. A nyomozást mindeközben a szövetségi ügyészség vette át, mely immár hivatalosan is belföldi terrorizmus és alkotmányellenes szabotázs ügyében folytat eljárást – kérdés milyen sikerrel.