Magyarország önérvényesítése - Miért önérvényesítés Magyarország politikája a globális környezetben

Magyarország a bírálatok kereszttüzében

Magyarország Orbán Viktor miniszterelnök hivatalba lépése óta, immáron tizenkettő és fél éve folyamatosan az európai kritikák egyik céltáblája. Az ország politikai vezetésének azt róják fel, hogy sajátos politikájával állítólag Európa ellenében és mindenfajta szolidaritást mellőzve jár el. A vádak gyakran csúcsodnak ki abban a megállapításban, mely szerint a magyar kormány módszeresen ássa alá intézkedéseivel a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat. Alaposabban vizsgálódás után nyilvánvalóvá válik, hogy a szemrehányások túlnyomórészt pártpolitikai indíttatású fellépésnek bizonyulnak a kormánykoalíció bevallottan konzervatív politikája ellen. A feltételezésekkel ellentétben Magyarország számtalan individualista és szabadságharcos hazája, egyúttal egy olyan ország ahol működik a demokrácia és ahol élénk vita és nyilvános párbeszéd zajlik. Magyarországon széles körű a civil szerepvállalás és jelentős számban működnek társadalmi szervezetek az élet legkülönbözőbb területein. Az egyéni kapcsolatok miatti negatív megbélyegzés, a közbeszéd beszűkülése, az eltörlés kultúrája, a gender alapú ideológia vagy a tudományos szabadság megkérdőjelezése Magyarországon mind ismeretlen jelenségnek számít. Aki azonban hajlandó érdemben megérteni az országot, annak történelmét, a magyarok mentalitását, politikai kultúráját és a nyilvános viták más területeit, egyúttal pedig tiszta, nyílt szívvel viszonyul az országhoz és annak lakóihoz az merőben másként tudja kezelni a Magyarországgal szembeni bírálatokat. Számos megfigyelő Magyarország fellépésében a párbeszéd terének megnyirbálásával és az identitáspolitika térnyerésével fémjelzett – Nyugat-Európában és Németországban terjedő – irányzatok tudatos ellenpéldáját véli felfedezni. Különösen szükséges ezért, hogy a magyar kormány politikáját a nagy globális fejlődési irányvonalak fényében is értékeljük, és rámutassunk ezekre a tényszerű összefüggésekre.

Markáns politika, mint ismérv

Az olyan, ellenzék támogatói által is elismerten sikeres szakpolitikák mellett – mint például a migráció, a családügy, a biztonságpolitika és a gazdaságfejlesztés – a magyar kormány politikáját a szabadság és a szuverenitás fokozott előtérbe helyezéseként is lehet értelmezni. Az ország és a lakosság természetes erősségeihez térnek vissza és védekeznek a világelit részéről erőltetett globális egységesítése ellen. A kormány kiáll az ország, annak hagyományai, hite, kultúrája, népcsoportjai és mentalitása mellett. Felismeri a nemzeti érdekeket és a külpolitikát reálpolitikának tekinti, amelyben az egyes államok érdekszféráinak elhatárolása magasabb értéket képvisel a homályosan megfogalmazott, állítólag egyetemes értékeken alapuló és gyakran erkölcsi magasságokba elrugaszkodó politikánál.

Magyarország védekezik a belügyeibe történő beavatkozások, valamint olyan elképzelésekkel szemben, amelyek kívülről vagy felülről akarják előírni, hogy a magyarok miként éljék életüket. Ezzel kapcsolatban fontos kiindulási tapasztalatot jelent a magyarok történelmi múltja, hiszen az ország már-már szeizmográfokkal vetekedő képességet fejlesztett ki a szabadságát és függetlenségét érintő veszélyek előzetes érzékelésére. A kormánykoalíció ebben úgy cselekszik, ami megfelel a túlnyomó többségi érdekeinek, mindez pedig egyértelműen tetten érhető az európai migrációs válság és az azt követő más mélyreható válságok, mint a világjárvány és az ukrajnai válság kezelésében is. A magyar kormány ennek során újra és újra a saját lakosságának érdekeire hivatkozik, védelmezően áll azok elé és mintegy mellékesen a polgári szabadelvű, felelősségteljes életmód jegyében újfajta egyensúly megteremtésére is veszi a bátorságot az egyéni érdekek és a közjó között. Ez egyúttal a Magyarországon számos követővel és támogatóval rendelkező szociális piacgazdaság újra feltalálását is jelenti. A magyar kormánypolitika számos elemét joggal lehet akár liberális konzervatív reformprogramnak tekinteni, de mint mindig, így most is igaz, hogy a belbecs, és nem a külcsín a lényeg.

Ez a megközelítés végeredményben nem más, mint az ország – Theisen professzor által is megkövetelt – önérvényesítése. A külső szemlélőt ugyanakkor egyáltalán nem kéne, hogy meglepetésként érje az, hogy ez a markáns mérföldköveket kitűző, kereszténydemokrata konzervatív politika balliberális körökben persze bírálatot válthat ki. Azon sem kell csodálkozni, ha a balliberális véleményalkotó elit Brüsszelben és más fővárosokban nem rejti véka alá, hogy ferde szemmel nézi ennek a közép-európai országnak a politikáját, hiszen ebben az általuk vezetett politikai program veszélyeztetését véli felfedezni. Még nagyobb megrökönyödést jelent, hogy ez a politika masszívan konzervatív köntösben jelenik meg és hogy a magyar választók újra és újra látványosan megerősítik az elfogadását. A magyarok megfontolása szerint a konzervatív politika lehet sikeres. Orbán Viktor miniszterelnök ezt nemrégiben úgy fejezte ki: „Képzeljék el Helmut Kohl kétharmados többséggel.”

Miért önérvényesítés?

Magyarország önérvényesítése, Európa önérvényesítése és a Nyugat önérvényesítése kéz a kézben jár egymással, hiszen gondolatilag egymásra épülnek. Nyugat-Európa jelentős részében az önérvényesítést bűnös módon elhanyagolták. Mindenek előtt a felsőoktatás, a média és a politika világában nyilvánították ki az értékek állítólagos egyetemességére vonatkozó téziseket, innen próbálkoznak a demokrácia exportjával elméletben és a gyakorlatban egyaránt és ünneplik a világfalu elképzelését. Ez kirekesztést, túlterjeszkedést és a nyugati világ belebonyolódását eredményezi olyan más hemiszférákba, ahol ezt aligha tűrik meg. Az elmúlt évek negatív példáinak listája közismert. Ezzel szemben kívánatos lenne, ha megbizonyosodnánk saját erősségeinkről és saját önérvényesítésünk jegyében meg is őriznék ezeket, ahogyan azt az államokhoz, nemzetekhez, társadalmakhoz, kultúrákhoz és hitközösségekhez kapcsolódó jelentős történelmi folyamatok látványosan bizonyítják – mindezekből valójában tanulságokat kellene levonnunk saját jövőnk alakításához.

A történelem során gyakran éppen ezért az önérvényesítésért hadakoztak és ma is így van ez. A sikeres önérvényesítés azonban – Theisen professzor véleménye szerint – csak önkorlátozással történhet, tehát afelé kell fordulnunk, hogy tényleges életünket saját értékközösségünkre korlátozzuk. Ebben kulcsszerepet játszik a határok meghúzása és ezen határok védelme, más társadalmi koncepciók és kultúrák tisztelete, valamint a többpólusú világ elismerése. Theisen vélekedése szerint az érdekek, ideológiák és identitások különbözőségét magasabb szinten lehet feloldani az újszerű, „önkorlátozással történő önérvényesítés kettős stratégiájával”, ami egy új polgári felfogásba torkollhat. Ez az új polgári öntudat a „vár” fogalmának legszorosabb értelmében egy olyan földrészbe torkollik, amely hathatósan képes megvédeni a lakosságát. Ehhez azonban óhatatlanul szükséges Európa belső megosztottságának leküzdése és a földrész határai feletti ellenőrzés visszaszerzése. A szerző által propagált többpólusú világban a kultúrák egymás mellett élése állna a középpontban ahelyett, hogy a „nyílt világ” mellett szállnának síkra.

Magyarország önérvényesítése globális válságok tükrében

Magyarországnak jó esélye van arra, hogy saját önérvényesítési politikájával sikeresen vészelje át a világméretű válságokat és kihívásokat. Az ország saját erősségeire támaszkodik és a nemzeti érdekeire összpontosít. Valószerűen látja a viszonyokat és megvannak a lehetőségei és a hatóköre saját politikájának alakításához. Ennek során nem magasztalja sem az egyetemesnek vélt értékekhez fűződő és magasröptű remények illúzióját, de nem is szolgáltatja ki az országot az erkölcsi gyarmatosításnak. Az ország politikai vezetése sokkal inkább teljes megfontoltsággal és tudatosan áll a saját lakosság oldalára. Az új világrendetlenség összefüggéseiben ez azt jelenti, hogy ne több, hanem kevesebb bevándorlás legyen. Ne kevesebb, hanem több gyermek legyen. Ne legyen általános egységes világrend, hanem legyenek saját értékek. Ne legyen világfalu, hanem haza és önazonosság. Ne legyen újraelosztás és paternalizmus, hanem támogatás önmagunk megsegítéséhez. Nem intervencionalizmus, hanem tisztelet más társadalmi elképzelések előtt. Nem önfeladás, hanem önérvényesítés. Ezeket a tapasztalatokat vetheti Magyarország latba ahhoz, amikor a háborút követő európai rendet kell felvázolni.

Összegzés

Saját tapasztalatainak gazdag tárházával és geopolitikai, valamint történelemfelfogásával, az ok-okozati összefüggésekről alkotott felfogásával Magyarország vonzó és példaértékű más országok számára. Jelenleg azonban elsődlegesen a szomszédos országban zajló háború hatásainak a tompításán, az ország gazdaságának a védelmén és a lakosság megfelelő ellátásán van a hangsúly, valamint azon, hogy mindent megtegyünk béke mielőbbi helyreállítása érdekében. Napjainkban tudatosítanunk kell önön magunk szuverenitását és Európa országainak nemzeti önrendelkezését annak érdekében, hogy együtt képesek lehessünk Európa stratégiai szuverenitásának a szavatolására, és kontinens önrendelkezésének a biztosítására.