A berlini születésű Monika Maronnak 1981-ben jelent meg a „Szállópernye” című regénye, mellyel egyből az NDK-rezsim egyik legékesszólóbb disszidensévé vált. Az elismert írónő 30 évvel később sem kertel, ha politikai sérelmekről van szó.

A számos irodalmi díjjal kitüntetett Monika Maron a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért meghívására utazott Budapestre, ahol 2023. április 13-án a Scruton V.P.-ben felolvasást tartott „A poszttörténelmi ember: A jelen hőse bátorság és gyávaság között” címmel. Az eseményen több mint 50 meghívott vett részt. A felolvasást követően Prof. Dr. Michael Sommer, a Magyar-Német Intézet vendégkutatója és az Oldenburgi Carl von Ossietzky Egyetem professzora volt a beszélgetés házigazdája. Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet igazgatója nyitotta meg a rendezvényt, melyben kitért az írónő élettörténetére illetve kiemelte irodalmi és újságírói munkásságát is.

Maron néhány részletet olvasott fel az S. Fischer Verlag által 2020-ban kiadott „Artur Lanz” című regényéből: „Gyanítottam, hogy a poszthősiességről való beszéd a gyávaságunk álcája, a gyávaság szinonimája, mintha a bátorság szó elveszett volna a civil kurázsi szóból”. Maron ebben a művében a főszereplővel együtt kritikus képet vázol fel egy olyan társadalomról, melynek szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy vajon a hősiesség valóban megengedett-e, egyáltalán létezik-e még. A regény több mint fikció: Maron saját élményei alapján bontja ki a mű központi témáit: „Nem találok ki történeteket, csak jól emlékszem rájuk” – mondta az írónő.

A felolvasást követő panelbeszélgetésen Michael Sommer professzor felvetette a hősiesség szükségességének kérdését a poszthősies társadalmunkban. Maron egyértelműen azt válaszolta, hogy a hősiességnek továbbra is fontos szerepet kellene játszania, azonban a német társadalomban ez inkább egy múltbéli fogalommá vált. Ugyanakkor elmondta, hogy nem kell hősnek születni ahhoz, hogy az ember hősies dolgokat vigyen véghez: „Nem vagy hős egész életedben. Hőssé kell válnod azokban a pillanatokban, amikor hősiességre van szükség. Lehet, hogy csak fél órán át vagy hős, de ez döntő lehet”. Maron hangsúlyozta, hogy a hajlandóság, vagyis az, hogy az ember feláldozza a jólétét vagy fizikai szabadságát valami magasabb rendű dologért, radikálisan csökkent az elmúlt évtizedekben. Az írónő ezt követően egy új kutatási eredményre hívta fel a közönség figyelmét, mely szerint a németeknek csupán kis része hajlandó még mindig a saját hazájáért harcolni háború esetén. Maron álláspontja szerint ezt a felelősségérzet hiánya okozza, amely nem csak a haza és a saját kultúra, hanem a mások megőrzése iránt érzett elköteleződés hiányát is jelenti.

Az ukrajnai háború pontosan ezekkel a kérdésekkel szembesít bennünket - jegyezte meg Maron. A német társadalom konfliktusvonalait és megosztó tendenciáit tekintve azonban nehéz vitákat folytatni, és ezért aligha lehet közös választ találni arra, hogy hogyan kezeljük ezt a jelenséget.