Harminchárom évvel a békés és szabad újraegyesítés után Németország még mindig megosztott. Az egykori NDK területén élő németek másképp látják a dolgokat, mint a „régi” Németországi Szövetségi Köztársaság tartományaiban élők. Németországban nagyon ellentétes nézetek uralkodnak például Európa, a migráció, a pandémia és Ukrajna témájában is. Az ország abban is megosztott, ha Magyarországról van szó: Egyesek számára Magyarország a vágyakozás helyszíne, ahol olyan politikai irányt vélnek látni, amelyet szívesen vennének saját országuk vagy egész Európa számára, és ahová szívesen kivándorolnának. Mások számára Magyarország testesíti meg mindazt a hagyományos és konzervatív-polgári gondolkodást, amiről azt hitték, hogy már régen túlléptek rajta.

A neves német közvélemény-kutató, Hermann Binkert, az INSA-CONSULERE közvélemény-kutató intézet alapítója és tulajdonos-ügyvezetőjke, 2023. július 5-én, szerdán a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Magyar-Német Intézete az Európai Együttműködésért (MNI) és a Nézőpont Intézet meghívására előadást tartott, melyben kifejtette, hogy mit képes mérni egy közvélemény-kutatás, illetve miért olyan fontos a vélemény kialakítása. Hermann Binkert "Németország, egy megosztott ország?" címmel tartott előadást mintegy 70 fős hallgatóság előtt az MCC Scruton Kávézóban. A panelbeszélgetésen, amelyet Dr. Alexander Grau német újságíró, publicista és filozófus, a Magyar-Német Intézet vendégoktatója moderált, részt vett Dr. Mráz Ágoston, a Nézőpont Intézet igazgatója is.

Dr. Bauer Bence, az Magyar-Német Intézet igazgatója megnyitó beszédében érintette az AfD közelmúltbeli választási sikereit és ehhez kapcsolódóan Németország aktuális megosztottságát. Az elmúlt hetekben az európai migrációs és menekültügyi megállapodásról, valamint az ukrajnai háborúról kirobbant viták is újra rávilágítottak a német társadalom megosztottságára. Ezek a viták egyúttal kihatnak Németországon túlra is és meghatározó szerepet játszanak a Magyarországhoz fűződő viszonyban. Magyarország konzervatív-polgári politikai kurzusát Németországban egyaránt fogadják helyesléssel és értetlenséggel, bár úgy tűnik, hogy a magyar migrációs politika reálpolitikai megközelítése európai szinten egyre inkább elfogadhatóvá válik. Ennek fényében a közös megértésen alapuló párbeszéd még fontosabbá válik ezekben a heves viták által kísért, konfliktusokkal teli időben.

Binkert előadásában a magyar-német kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta: "Mi, németek örökké hálásak leszünk a magyaroknak azért, hogy 1989 nyarán itt szakadt át először a vasfüggöny, és itt ütötték ki az első követ a falból. Magyarország ezzel történelmet írt". Hangsúlyozta továbbá a közvélemény-kutatás fontosságát a demokratikus társadalmakban, mivel sokan még mindig sok tényt természetesnek vesznek anélkül, hogy utánajárnának, és így még mindig "arisztotelészi ismereti alapok" uralkodnak. Az is rendkívül fontos, hogy a közvélemény-kutatásban hogyan tesszük fel a kérdést. Példaként említette, hogy a válaszadók több, mint fele az autópályák építése mellett vagy ellene volt, attól függően, hogy a kérdésfeltevés összefüggésben volt-e a klímavédelemmel. Binkert kiemelte, hogy a közvélemény-kutatással nem szabad visszaélni a politikai agendák kialakításakor. A közvélemény-kutatás inkább abban segíthet, hogy kiderüljön, melyik érvet támogatja a többség.

A továbbiakban Binkert ismertette kutatásainak eredményeit. E szerint a németek kétharmada valóban úgy véli, hogy Németország egy megosztott ország. Az AfD és szavazótáborának álláspontja gyakran egészen különleges, ellenkező véleményt és tiltakozó szerepet tölt be a német pártok összehasonlításában. Az európai kérdéseket tekintve a német szavazók 37 százaléka támogatna egy európai szövetségi államot, míg 36 százalékuk ellenezné azt. A németek véleménye tehát ebben a kérdésben nagyon kiegyensúlyozott. A német és a magyar kormány megítélésében a németek fele a német kormányt részesítené előnyben, 20 százaléka pedig a magyar kormány politikáját. Különösen a német média Magyarországról alkotott véleményét figyelembe véve ez nem mondható rossz aránynak. Németországban nyilvánvalóvá vált, hogy megroppant a médiába vetett bizalom - kiemelten a közszolgálati médiát illetően és különösen a fiatalok körében. Szinte minden második megkérdezett fél hangot adni véleményének, mert tart a repressziótól. Szintén minden második megkérdezett kétségbe vonta, hogy a mai Németország valódi demokrácia-e. Véleménye szerint ezeket az eredményeket Németországban komolyan kellene venni, és jobban reflektálni a saját politikájukra nézve.

Ami Ukrajnát illeti, a németek többsége (51 %) támogatja a konfliktus diplomáciai megoldását. Ez szöges ellentétben áll a parlamentben és a kormány által szorgalmazott, fokozott fegyverszállítások politikájával. Csak egy elenyésző kisebbség kívánja Ukrajna vagy Oroszország katonai győzelmét. Mindazonáltal kisebb azoknak az aránya, akik a konfliktus diplomáciai megoldását reálisnak tartják, mint azok aránya, akik ugyan szeretnék a diplomáciai megoldást, de nem tartják reálisnak. Binkert ezután ismertette a szavazók választási preferenciáiról szóló legfrissebb, múlt vasárnapi közvélemény-kutatás eredményeit, amely szerint, ha most lennének Németországban szövetségi parlamenti választások, akkor az AfD 21 százalékkal a második helyen végezne. Ebből hat százalék a bizonytalan szavazók aránya. A CDU számára ez azt jelenti, hogy az AfD jelenleg kétszer akkora szavazói potenciállal rendelkezik, mint a Zöldek.

Az előadást követő panelbeszélgetésen felmerült a kérdés, hogy Németország vajon nem volt-e mindig is megosztott társadalom. Binkert szerint ez így van, ugyanakkor a németországi politikai pártok választékának ezt a heterogén véleményspektrumot ma már nem sikerült lefedniük, ezáltal egy ún. reprezentációs űr keletkezett. A múltban az ellenzéki véleményeknek mindig volt megfelelő politikai parlamenti képviselete. Ez is egyfajta magyarázat az AfD felemelkedésére. A mainstreamtől eltérő, nonkonformista véleményeknek nincs helyük többé, mivel a párbeszédet kevésbé az érvek és ellenérvek, hanem sokkal inkább a moralizmus jellemezi. A demokratikus vita éppen ettől a kettősségtől szenved: A jó és a rossz, a helyes és a helytelen kategóriákban való gondolkodástól. Szóba került továbbá a közvélemény-kutatási eredmények tényleges választásokat befolyásoló hatása is, valamint az, hogy Magyarország mennyire polarizált ország. Itt kiderült, hogy a szakpolitikai szinten lévő megosztottság - mint például az ukrajnai háborúról vagy a migrációról alkotott pozíciók - illetve a pártideológiai szinten lévő megosztottság teljesen eltérnek egymástól.

A közönségnek a média véleményformáló hatalmáról, a politikai viták radikalizálódásáról és politikai moralizálásról feltett kérdéseivel zárult a rendezvény. A válaszokból kiderült, hogy az emberek csak akkor fordulnak el a média véleményétől, ha az már nem felel meg a saját személyes tapasztalataiknak. A média narratívája és az emberek tapasztalatai közötti ellentétek számos kérdésben egyre nyilvánvalóbbá válnak. Binkert arra is rámutatott, hogy a társadalmi elvárás aziránt, hogy mi a kívánatos hozzáállás és az ebből fakadó társadalmi nyomásgyakorlás tovább növeli a megosztottságot és a tiltakozás potenciálját Németországban.

Kétnapos budapesti szakmai programja keretében Hermann Binkert találkozott dr. Hende Csabával, az Országgyűlés alelnökével, a Törvényalkotási Bizottság elnökével és egykori  honvédelmi miniszterrel; Nagy-Vargha Zsófiával, a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkárával; Soós István Gyulával, a "Hungary Helps" fejlesztési segélyprogram főosztályvezetőjével; Dr. Arne Goberttel, a Német Üzleti Klub elnökével;

Dr. Szalai Zoltánnal, az MCC főigazgatójával; Dr. Mráz Ágostonnal, a Nézőpont Intézet igazgatójával; Altusz Kristóffal, a Köztársasági Elnöki Hivatal külügyi igazgatójával; Veisz Mártonnal, a Polgári Magyarországért Alapítvány külügyi igazgatójával és Michael Winzerrel, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi irodájának képviseletvezetőjével.